Rick Astley interjú
A Here and Now turné most jön első alkalommal Kelet Európába, hogyan kell elképzelnünk ezeket a bulikat?
Rick:
A leglényegesebb ezeknél a koncerteknél, és így lesz ez októberben Budapesten is, hogy mi is és a közönség is remekül szórakozunk.
Kevésbé ismert a repüléstől való félelmed, igaz a pletyka miszerint Budapestre is autóval jössz?
Rick:
Igen, teljesen helytálló az információ, irtózom a repüléstől. Néhány kivételtől eltekintve, egy – egy USA és japánbéli koncertre, más opció nem lévén repülnöm kellett, mindenhova kocsival utazom. Nincs problémám ezzel. Nem is kérdés, hogy Budapestre, ahogy nemrégiben Norvégiába, és Portugáliába is vezetni fogok. A kedvesem Dán származású, oda mindig közúton megyek, számomra ez nem okoz nehézséget. Úgy állítom össze a programomat, hogy 3-4 napot eltölthessek egy – egy helyen, így lesz ez most Magyaroszágon is.
Szeretsz egyedül utazni?
Rick:
Oh, igen, nagyon. Van pár audió berendezés a kocsimban, amivel egy rakás zenét vagyok képes meghallgatni út közben. Szeretem a kedvenceimet végig pörgetni, de rogyásig vagyok a legfrissebb zenekarok, előadók muzsikáival is. Fontos számomra, hogy mindig tisztában legyek az aktuális zenei stílusokkal, fejleményekkel.
Ha már itt tartunk, nagyon fiatalon lettél világhírű, hogyan élted meg, amikor kiszálltál és nem rólad szóltak a hírek?
Rick:
Amikor a csúcson voltam sem élveztem soha a celebrity létet. Soha nem éreztem magaménak az állandó utazás, party, turné, lemezkészítés körforgását. Természetesen, amikor kiszálltam, eltelt néhány hónap, amíg megszoktam, hogy nem ismernek fel, de azóta kifejezetten élvezem, hogy nem én vagyok a központban.
Mondok egy példát erre, vegyünk egy átlagos Here and Now koncertet. Általában kocsival érkezem a koncert helyszínére, ahol esténként átlag 10.000 ember tombol a dalaimra. A buli után hazafelé megállok egy közeli kútnál tankolni, ahol már a kutya sem ismer fel, egy vagyok az aznap esti vásárlók közül. Na, ez szeretem, így van rendjén. A celeb létet meghagyom másoknak.
Hogyan tartod karban a hangodat?
Rick:
Nem mondhatnám, hogy nagy súlyt feltettem volna hangi adottságaim képzésére.
Úgy öt éve, mentem el egy tanárhoz. Vettem néhány órát, ahol beállította a légzésemet, megtanított egy módszert, amivel pihentetni tudom a hangszálaimat, és a berozsdásodott hangképzési technikámat rakta rendbe.
Követed a mostanság divatos tehetségkutató TV-s. show műsorokat?
Rick:
Hogyne, kíváncsi vagyok a történésekre, bár meg kell vallani, alapvetően ezek a műsorok csak egy típusú tehetség felfedezésére alkalmasak. Egy ilyen műsorban soha nem bukkanhat fel egy zenekar, vagy adott esetben egy rock formáció, egyszerűen a forma nem alkalmas rá. Nekik, akik elkötelezetten hangszeres, csoportos muzsikálásra teszik fel az életüket, marad a bejáratott út, kis klubok, nagyobb kocsmák, szóval a ranglétra végigjárása.
Ha, újra kezdhetnéd, csinálnál valamit másképpen?
Rick:
Nem hiszem. Nem biztos, ha változtatnál bármit, az jobbá, mássá tenné a történetedet. Másrészről azt gondolom, rettenetesen mázlista vagyok. Nyilván nem volt mindig tökéletes az életem, de a jó dolgok, amelyek velem történtek még mindig pozitívvá teszik a szaldót. Kényelmes életem van, családom, akiket szeretek, és mindenki egészséges, mit kívánhatnék többet? Tudom, hogy nem hangzik valami érdekesen, de ez az igazság, boldog ember vagyok.
Melyik a kedvenc dalod a repertoárodból?
Rick:
Akármilyen kiábrándítóan fest, de talán a Cry For Help a favoritom. Másrészről a Never Gonna Give You Up megkerülhetetlen számomra. Ez volt az első slágerem, ennek a szerzeménynek a sikere vezetett oda, hogy bejárhattam az egész világot, ez a dal segített hozzá, hogy megismerjem a feleségemet, szóval egy speciális dolog az életemben. Bármikor eléneklem rettentő mennyiségű élmény tódul fel bennem, úgy ahogy a közönségben is. Bár, soha nem teszem be a kocsim CD játszójába, életem összeforrott ezzel a szerzeménnyel mostmár örökre.
